Órák outlet áron

Lehetetlen, hogy egy valamirevaló óraőrült ne ismerné a Panerait. A márkát ismerni, ha nem is kötelező, de szeretve, nem szeretve, tisztelni mindenképpen az.

Ahhoz, hogy reálisan tudjuk megítélni az utóbbi évtizedben felragyogott márkát, s hogy prekoncepciók nélkül tudjunk lelkesedni érte, vagy akár fanyalogni rajta, számos tényt, történetet kell megismerni.
Először a tények, aztán a történetek.
Az 1860 óta egzisztáló cég az első világháború idején vette fel a kapcsolatot az olasz hadsereggel, haditengerészettel. Nem órákat készítettek persze. Katonai, fegyverfejlesztési titoknak számító eszközöket, tájolókat, iránytűket fejlesztettek és készítettek elsősorban. A világháborúra készülődés idején aztán már az előretartást mechanikusan kalkuláló célzóberendezések is voltak a termékek között. A fejlesztő- és tervezőmunka, de maga a berendezések gyártása a mára már legendás, és ma már Panerai óraüzletként működő kis firenzei boltban folyt. Egészen pontosan az egyszerű kis órásüzlet ? amely mindenfélét árult és javított ? felett egy titkos műhelyben folyt a munka.
A második világháború előtti évekre a cég igazi specialistájává vált a víz alatt is használható különféle katonai eszközök gyártásának, éppen csak órákat nem csináltak még soha.

1938-ban jött az első megbízás órakészítésre. A tengerészet egy különleges eszközt fejlesztett ki, egy furcsa torpedót, amelyet a célig emberek vezettek. A csatahajók védelmére kifejlesztett, köpenyszerű, fémből készült merülőhálók valóban jó védelmet nyújtottak a közönséges torpedók ellen, de az olaszok eredeti ötlete kijátszotta ezt. Az ember vezette torpedó a hálóhoz érve nem robbant, a búvárok egyszerűen szétvágták a hálót, s tovább haladtak a hajótestig. Az időzítővel ellátott torpedót a hajótesten rögzítették, majd ahogy jöttek, távoztak is.
Az időzítés, az idő ekkor vált fontossá a víz alatti munkában is. A katonai búvárok ekkor már nem csak Panerai gyártmányú iránytűt és egyebeket viseltek csuklójukon, de egy órát is. Mivel a cég az óraszerkezetek gyártásában nem rendelkezett gyakorlattal, az első darabokhoz a Rolex segítségét kérte. Így került Rolex, azaz a Rolex által is használt és átdolgozott Cortebert-szerkezet az első Panerai órákba.
A kimaszkolt számlap mögött különlegesen erősen világító anyag eleinte rádiummal gerjesztett festék volt (innen a név, Radiomir), 1958-tól azonban már megjelent a Luminor, amely az egészségre nem káros módon, de hasonló erősséggel, a víz alatt is jól láthatón világított.
A korai Panerai órák menetesen záródó koronát kaptak eleinte egyenesen a Rolex-koronát hordozva kerültek az órákra, de a védelem nélküli koronára sokat panaszkodtak a búvárok. A probléma megoldására született a korona feletti hídnak nevezett egység, amely kielégítő tömítést és védelmet nyújt a korona környékén. Szabadalmaztatott és titkos katonai információnak számított a megoldás kapaszkodjanak meg! Egészen 1995-ig.
1938 és 1995 között mindössze 300 (!) darab Panerai óra készült, ami mindjárt magyarázatot ad a korai darabok keresettségére és csillagászati árára is. Az olasz származású Sylvester Stallone ismerte már a kis céget, amikor 1993-ban felkereste őket, hogy egy filmszerepéhez órát rendeljen magának. Sikerült meggyőzni a vezetést, órája hamarosan el is készült, s nagy sikert aratott vele a hollywoodi sztárok körében. Egyre másra rendelték a sztárok a Panerai órákat, a cég lassan kilépett a katonai szállító szerepéből.
Sly 1995 egyik estéjén együtt vacsorázott Johann Ruperttel, a Richemont-csoport elnökével, akinek természetesen feltűnt a különös óra. A színész töviről hegyire elmesélte a fent is ismertetett sztorit, amellyel teljesen elvarázsolta vacsorapartnerét. Mister Rupert az ezt követő napokat Firenzében töltötte, ismerkedett a céggel, s vissza nem utasítható ajánlata nyomán a Panerai két héttel később már a Richemont tulajdonába került. Kétévnyi csendes előkészítés után 1997-ben mutatták be az első civil felhasználásra készült kollekciót. A hangos szakmai sikert csak fokozta, hogy az órák továbbra sem voltak kaphatók, az első kiszállítások csak 1998-ban kezdődtek.

A civil verziókba szinte változtatás nélkül kerültek át a katonai modellek megoldásai. A bemutatott Luminor óra is igazán autentikus Panerai. Hatalmas, 44×44 milliméteres mérete tekintélyt parancsoló. Bár kronométercertifikációval is bír az óra, az eredeti, egyszerű látványt megőrzendő, a számlapon semmi nem utal erre.
Egyéb szempontból is érdekes a számlap, ami többrétegű. Az alsó, világító réteg jelentős mennyiségű világító anyagot tartalmaz, amely a felette lévő fekete maszk kivágott nyílásain keresztül valóban megdöbbentő fényerővel világít. A jellegzetes megjelenést a forma, a méret és a puritán számlap mellett a koronát védő híd egészíti ki. A védőelem egy kis excentrikus himbát rejt, amely bezárt állapotában a tokhoz szorítja a koronát, így biztosítva a Panerai óráknál minimumnak számító 300 méteres vízállóságot. A katonai időkből származik a csavaros szíjrögzítés, de a csavaros megoldás még a szíj zárjára is átkerült.
A hátlap hatalmas zafírablakán át teljes méretében megcsodálható a kézi felhúzású szerkezet, amely itt már nem Cortebert, hanem Unittas, de nem ám akármilyen kivitelben. A hattyúnyakas finomszabályzón és a pazar díszítéseken felül az egész vázat újraszabták. Az egyszerű Unitasoktól gyökeresen különbözik a látvány az által, hogy a hidak kiosztása és alakja a korabeli Cortebert-szerkezet vonalait követi.

Nagyon markáns, férfias divatóra csak a Luminor Panerai, vagy műszaki csemege? Úgy tűnik, mindkettő egyszerre.
A különös háttér, a hiteles katonai múlt, a rendkívüli, egyedi karakter önmagában is sokak álmává teszi az órát, de további, felfokozott keresletet generál, hogy egy Panerai órát nem lehet csak úgy rendelni.
Gyakorlatilag minden modellből évente limitált mennyiséget gyártanak csupán. A bemutatott Luminorból például 1200 darab készül majd el 2005 végéig, s mivel a rendelések beteltek, utánrendelés nincs.
Ez a korlátozott hozzáférési lehetőség gyakran szül csillapíthatatlan birtoklási vágyat, s ilyen estben már az ár amely esetünkben 749 000 forint sem lehet igazi akadály.